A kutyánkhoz meg kell érni – mit jelent valójában felelős kutyatartóvá válni?

Tegnap két, egymástól teljesen független Gazdi is szinte ugyanazt fogalmazta meg nekem:

„A kutyánkhoz meg kell érni.”

Ez a mondat nagyon pontosan leírja azt, amit a kutyatartásról sokszor csak évek alatt tanulunk meg.

Mert egy kutya érkezésekor általában azt gondoljuk, hogy nekünk kell majd megtanítanunk őt mindenre. Hogyan sétáljon pórázon, hogyan viselkedjen más kutyák között, mikor üljön le, hogyan maradjon nyugodt, hogyan alkalmazkodjon a család életéhez.

Közben azonban valami más is történik.

A kutyánk legalább annyira nevel minket, mint mi őt.

A felelős kutyatartás ugyanis nem ott kezdődik, hogy tudjuk, hogyan kell egy kutyának kiadni az „ül” vagy a „fekszik” vezényszót. Sokkal inkább ott, amikor elkezdjük valóban érteni a kutya viselkedését, kommunikációját és szükségleteit.

A szeretet fontos – de önmagában nem elég a kutyaneveléshez

A legtöbb Gazdi szereti a kutyáját.

Megkapja a megfelelő tápot, sétálni viszik, állatorvoshoz jár vele, játékokat vásárolnak neki, családtagként kezelik.

Mégis előfordulhat, hogy hosszú ideig nem értik igazán, mit próbál kommunikálni.

Az első kutyánknál például könnyen gondolhatjuk azt, hogy:

„Makacs.”

„Direkt nem figyel.”

„Csak hisztizik.”

„Majd megszokja.”

„Ki kell fárasztani.”

„Meg kell mutatni neki, ki a főnök.”

Aztán egyre többet tanulunk a kutyák viselkedéséről, a szocializációról, a stresszről, a motivációról és a tanuláselméletről.

És egyszer csak egészen másképp kezdjük látni ugyanazokat a helyzeteket.

Nem azt kérdezzük, hogy mit csinál rosszul a kutya, hanem azt, hogy miért csinálja

Ez az egyik legfontosabb változás a tudatos kutyatartásban.

Korábban azt látjuk:

„A kutyám ugat.”

Később már azt kérdezzük:

Mi váltotta ki az ugatást?

Korábban:

„Nem akar odamenni.”

Később:

Mitől bizonytalan ebben a helyzetben?

Korábban:

„Nem figyel rám.”

Később:

Képes ebben a környezetben egyáltalán rám figyelni?

Korábban azt keressük, hogyan tiltsunk le egy viselkedést.

Később inkább azt:

mit szeretnénk helyette megtanítani a kutyának?

Ez már nem egyszerű kutyakiképzés.

Ez a kutya megértése.

A jó gazdi-kutya kapcsolat nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk

A felelős kutyatartással kapcsolatban gyakori félreértés, hogy a kutya jólléte azt jelenti: szinte mindent ráhagyunk.

Pedig egy kutyának szüksége van szabályokra és kiszámíthatóságra is.

Szüksége van:

• biztonságos keretekre,
• következetes kommunikációra,
• megfelelő szocializációra,
• érthető szabályokra,
• pihenésre,
• megfelelő fizikai és mentális terhelésre,
• valamint egy olyan Gazdira, akire bizonytalan helyzetben is számíthat.

A szeretet és a következetesség nem egymás ellentétei.

Sőt.

A jól felépített szabályok biztonságot adhatnak a kutyának.

Van, amit csak a következő kutyánknál értünk meg

Nagyon gyakran hallani tapasztalt Gazdiktól:

„Bárcsak ezt már az előző kutyámnál tudtam volna.”

Bárcsak hamarabb észrevettem volna, hogy fél.

Bárcsak nem vártam volna tőle túl sokat.

Bárcsak hamarabb kértem volna szakmai segítséget.

Bárcsak jobban figyeltem volna a testbeszédére.

Bárcsak nem azt hittem volna, hogy makacs, amikor valójában bizonytalan volt.

Ez sokszor fájó felismerés.

De közben fontos is.

Mert minden kutya tanít valamit.

Az egyik türelemre.

A másik következetességre.

A harmadik arra, hogy nem kell minden helyzetet erőltetni.

Van, amelyik mellett megtanuljuk felismerni a stressz jeleit.

Másik kutyánk mellett megértjük, milyen fontos a motiváció.

És lehet olyan kutyánk is, aki miatt először kezdünk igazán komolyan foglalkozni a kutyák viselkedésével.

A kutyaiskola valójában nem csak a kutyáról szól

Gyakran mondjuk:

„Elviszem a kutyámat kutyaiskolába.”

Pedig valójában a Gazdi is ugyanúgy tanul.

Egy jó kutyaiskolában nem az a cél, hogy a kutya minél több vezényszót tudjon.

A valódi cél az, hogy a Gazdi megtanulja:

• felismerni a kutya jelzéseit,
• megfelelően jutalmazni,
• jól időzíteni,
• érthetően kommunikálni,
• megelőzni problémás helyzeteket,
• megfelelő elvárásokat kialakítani,
• segíteni a kutyának nehéz szituációkban,
• és szükség esetén visszalépni egy könnyebb feladathoz.

A kutyaiskola ezért nem egyszerűen kutyakiképzés.

A kutya és Gazdi együttműködésének fejlesztése.

A kutyatartáshoz valóban meg kell érni

Ez nem életkor kérdése.

Nem azt jelenti, hogy valaki 20 évesen nem lehet kiváló Gazdi, míg valaki 50 évesen automatikusan tapasztalt.

A kutyához való „megérés” inkább szemlélet.

Annak felismerése, hogy:

• a kutya nem gép,
• nem minden kutyánál működik ugyanaz a módszer,
• nem minden problémásnak tűnő viselkedés engedetlenség,
• a félelem nem makacsság,
• a túlpörgés mögött nem feltétlenül mozgáshiány áll,
• nem minden kutyának kell szeretnie minden más kutyát,
• és attól, hogy nagyon szeretjük, még nem biztos, hogy ösztönösen értjük is.

A szeretet mellé tudás is kell.

És talán ez a felelős kutyatartás egyik legfontosabb alapja.

Egy idő után már egészen máshogy nézünk a kutyánkra

Kevésbé akarjuk bizonyítani, hogy mit tud.

Többet figyeljük azt, hogyan érzi magát.

Nem akarjuk mindenáron beleerőltetni olyan helyzetekbe, amelyekre még nincs felkészülve.

Hamarabb felismerjük a feszültséget.

Jobban értjük, mikor kell továbbmenni és mikor érdemes visszalépni.

Kevésbé hasonlítjuk más kutyákhoz.

És talán már magunkat sem hasonlítjuk annyira más Gazdikhoz.

Mert elkezdjük érteni, hogy minden kutya más.

Más genetika.

Más előélet.

Más tapasztalatok.

Más temperamentum.

Más motiváció.

És más Gazdi.

Ezért nincs egyetlen olyan kutyanevelési recept, amely minden kutyánál ugyanúgy működik.

Nem biztos, hogy régen rossz Gazdik voltunk – egyszerűen kevesebbet tudtunk

Szerintem ezt fontos kimondani.

Ha ma visszagondolunk az első kutyánkra, könnyű azt mondani:

„Ezt ma már teljesen másképp csinálnám.”

De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy akkor rossz Gazdik voltunk.

Egyszerűen kevesebbet tudtunk.

Más dolgokat tartottunk fontosnak.

Kevesebb tapasztalatunk volt.

Talán kevesebb információ állt rendelkezésünkre.

A fejlődés egyik legbiztosabb jele pedig éppen az, amikor már felismerjük:

ma ugyanabban a helyzetben máshogy döntenénk.

Nemcsak mi neveljük a kutyánkat – ő is formál minket

A tegnapi két beszélgetés számomra ismét megerősítette:

a kutyánkhoz valóban meg kell érni.

Minden közös séta, minden nehéz helyzet, minden félresikerült próbálkozás és minden apró siker hozzátesz ahhoz, hogy tudatosabb Gazdivá váljunk.

Az egyik kutyánk megtanít türelmesebbnek lenni.

A másik megtanít következetesnek lenni.

Egy harmadik arra kényszerít, hogy segítséget kérjünk.

És idővel rájövünk:

a kutyanevelés nem arról szól, hogyan formáljunk tökéletes kutyát.

Hanem arról, hogyan tudunk egymással együttműködő, egymást értő kutya–Gazdi párossá válni.

Talán ezért igaz annyira ez az egyszerű mondat:

Nem egyszerűen lesz egy kutyánk.

Néha nekünk is fel kell nőnünk hozzá.

---

Monty Kutyaiskola – tudatos kutyatartás, valódi kapcsolat

A Monty Kutyaiskolában nem kizárólag feladatokat tanítunk. Célunk, hogy a Gazdik jobban megértsék kutyájuk kommunikációját, viselkedését és szükségleteit, és olyan kapcsolatot alakítsanak ki vele, amely a hétköznapi életben is működik.

Kutyaiskola • kutyanevelés • szocializáció • gazdi-kutya kapcsolat • felelős kutyatartás