Ismered a kutyádat. Tudod, mit szeret, mitől fél, melyik kutyával játszik szívesen, hogyan viselkedik otthon és merre szeret sétálni. De vajon azt is tudod, hogyan reagál egy olyan helyzetben, amellyel még soha nem találkozott? És ami még fontosabb: képes vagy ilyenkor is irányítani, kezelni és biztonságosan féken tartani?

A felelős kutyatartás egyik legfontosabb része nem az, hogy a kutyánk minden helyzetben „tökéletesen viselkedjen”. Ilyen elvárásunk nekünk sincs.

Sokkal fontosabb, hogy Gazdiként felismerjük a kutyánk jelzéseit, ismerjük a saját és a kutyánk határait, és képesek legyünk megfelelően reagálni egy váratlan helyzetben is.

A Monty Kutyaiskolában szerzett tapasztalataink alapján azonban a hozzánk kerülő Gazdi–kutya párosok közel 70%-ánál találkozunk valamilyen hiányossággal a kutya kontrolljában, jelzéseinek felismerésében vagy a váratlan helyzetek kezelésében.

Ez nem azt jelenti, hogy rossz Gazdik.

Azt jelenti, hogy kutyát tartani és kutyát megfelelően kezelni nem feltétlenül ugyanaz.

Mit jelent valójában az, hogy „ismerem a kutyámat”?

Gyakran halljuk:

„Az én kutyám nem harap.”

„Ő minden kutyával barátságos.”

„Nem szökős.”

„Behívható.”

„Gyerekekkel nagyon kedves.”

„Ő ilyet soha nem csinál.”

Ezek fontos információk – de van velük egy probléma.

Csak azokra a helyzetekre vonatkozhatnak, amelyeket már megtapasztaltál a kutyáddal.

Ha a kutyád még soha nem találkozott egy adott szituációval, nem tudhatod teljes bizonyossággal, hogyan fog reagálni.

Ezért szakmailag sokkal pontosabb így fogalmazni:

„Az általam eddig ismert helyzetekben még nem mutatott ilyen viselkedést.”

Apró különbségnek tűnik.

Pedig a felelős kutyatartás szempontjából óriási.

A kutya nem gép: a viselkedése folyamatosan változhat

Egy kutya viselkedését rengeteg körülmény befolyásolhatja.

Az aktuális környezet, a stressz és izgalmi állapot, a félelem, egy korábbi rossz élmény, a fájdalom vagy rossz közérzet, a másik kutya viselkedése, a rendelkezésére álló tér és menekülési lehetőség mind hatással lehet arra, hogyan reagál.

Ezért ugyanaz a kutya különböző helyzetekben eltérően viselkedhet.

Lehet, hogy száz kutya mellett nyugodtan elsétált.

A százegyedik azonban másképpen közelít hozzá.

Lehet, hogy mindig behívható volt.

Aztán egyszer megjelenik egy olyan inger, amely erősebb a korábban tapasztaltaknál.

Lehet, hogy soha nem próbált kiszabadulni a hámból.

Egészen addig, amíg valamitől valóban meg nem ijed.

A korábbi viselkedés fontos információ, de nem garancia minden jövőbeni helyzetre.

A jogszabály sem azt mondja, hogy elég megfogni a pórázt

A kutyasétáltatás felelőssége nem csupán szakmai vagy erkölcsi kérdés.

A 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdése alapján közterületen ebet olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.

Érdemes megfigyelni ezt a három kifejezést:

irányítás – kezelés – féken tartás.

Vagyis a kutyasétáltatás nem egyenlő azzal, hogy valaki fizikailag fogja a pórázt.

Gazdiként képesnek kell lennünk arra, hogy a kutyánkat a közterületen biztonságosan kezeljük.

És itt válik igazán fontossá a kérdés:

Te minden helyzetben képes vagy kezelni a kutyádat?

Próbáld meg őszintén végiggondolni.

Mi történik, ha egy póráz nélküli kutya odarohan hozzátok?

A másik Gazdi messziről kiabál:

„Nem bánt! Csak játszani akar!”

A te kutyád azonban megfeszül.

Mit csinálsz?

Észreveszed már azelőtt a feszültségét, hogy ugatni vagy kitörni kezdene?

Tudsz megfelelő távolságot teremteni?

Tudod úgy kezelni a helyzetet, hogy ne fokozd tovább a konfliktust?

Mi történik, ha a kutyád hirtelen megijed?

Egy motor, egy csattanás, egy váratlan mozdulat vagy bármilyen ismeretlen inger kiválthat menekülési reakciót.

Biztos vagy benne, hogy megfelelően van rajta a hám vagy a nyakörv?

Ki tud belőle tolatni?

Mit teszel, ha pánikszerűen menekülni próbál?

A „nem szökős” és a „pánikhelyzetben sem tud kiszabadulni” nem ugyanaz.

Mi történik, ha felvesz valamit a földről?

El tudod venni tőle biztonságosan?

Van stabil „ereszd” vagy „hagyd” jelzésetek?

Mit csinálsz, ha nem akarja odaadni?

És felismered-e azt a pontot, amikor a további erőltetéssel már harapásveszélyes helyzetet teremthetsz?

Mi történik, ha konfliktusba kerül egy másik kutyával?

Nem az a kérdés, hogy a kutyád általában barátságos-e.

Hanem az, hogy te felismered-e időben, amikor egy találkozás kezd rossz irányba fordulni.

A kutyák kommunikációja ugyanis jóval az ugatás, morgás vagy támadás előtt elkezdődik.

A test megmerevedése, a fixálás, a testtartás változása, a távolságnövelési kísérletek és számos más jelzés már korábban jelezheti, hogy ideje közbelépni.

A cél nem az, hogy akkor tudjuk megállítani a kutyát, amikor már kialakult a konfliktus.

A cél az, hogy lehetőség szerint ne engedjük odáig fajulni a helyzetet.

„De az én kutyám barátságos!”

Ez az egyik leggyakoribb félreértés.

Mit jelent pontosan az, hogy egy kutya „barátságos”?

Minden kutyával?

Pórázon is?

Ivaros kutyával is?

Ha a másik kutya ráugat?

Ha frontálisan közelít?

Ha túl közel jön?

Ha elveszi a játékát?

Ha a kutyádnak aznap fáj valamije?

A kutyák viselkedését nem lehet egyszerűen „barátságos” és „nem barátságos” kategóriákra osztani.

A viselkedés mindig helyzetfüggő.

A felelős Gazdi nem attól felelős, hogy tökéletes a kutyája

Ezt nagyon fontosnak tartjuk.

A felelős kutyatartás nem azt jelenti, hogy a kutyád:

• minden helyzetben tökéletesen engedelmes,
• minden kutyával barátságos,
• soha nem fél,
• soha nem ugat,
• soha nem reagál rosszul,
• és minden körülmények között hibátlanul viselkedik.

Ez irreális elvárás lenne.

A felelős Gazdi attól felelős, hogy ismeri ezeket a határokat.

Tudja például:

„Az én kutyám nem szereti, ha idegen kutya túl közel jön.”

„Erős vadászösztöne van, ezért itt nem engedem el.”

„Bizonyos helyzetekben még nem stabil a behívása.”

„Fél a hangos zajoktól.”

„Más kutya mellett könnyen túlpörög.”

„Ezen még dolgoznunk kell.”

Ezek nem egy rossz Gazdi mondatai.

Éppen ellenkezőleg: ezek egy tudatos Gazdi mondatai.

A kontroll nem azt jelenti, hogy erősebb vagy a kutyádnál

Sokszor a kutya kontrollját fizikai kérdésként kezeljük.

„Elbírom.”

„Nem tud elhúzni.”

„Csak 8 kiló.”

Pedig a valódi kontroll jelentős része nem erőből történik.

A megfelelő kutyakezelés része, hogy időben felismerjük a problémát, megfelelő távolságot választunk, képesek vagyunk megszakítani a kutya figyelmét, van használható kommunikációnk, és nem visszük bele olyan helyzetbe, amelyről előre tudjuk, hogy még meghaladja a képességeit.

A jó kutyavezetés jelentős része tehát megelőzés.

Ezért fontos a kutyaiskola akkor is, ha „nincs baj a kutyával”

A kutyaiskola nem kizárólag problémás kutyáknak való.

Sőt.

Az egyik legjobb időpont a tanulásra éppen az, amikor még nincs komoly probléma.

A kutyaiskolában ugyanis nemcsak a kutya tanul.

A Gazdinak legalább ugyanekkora szerepe van.

Megtanulhatod jobban felismerni a kutyád jelzéseit, fejleszthetitek a kommunikációt, gyakorolhatjátok a fókuszt és a kontrollt, valamint biztonságos körülmények között találkozhattok olyan helyzetekkel, amelyekkel a hétköznapokban is szembesülhettek.

A cél nem egy robotkutya létrehozása.

A cél egy olyan Gazdi–kutya páros, amely képes együttműködni akkor is, amikor a környezet nem tökéletes.

És mi történik, amikor más fogja a pórázt?

Ez már csak egy további kérdés.

Ha Gazdiként sem tudjuk pontosan, hogyan reagál a kutyánk minden lehetséges helyzetben, akkor különösen fontos körültekintően megválasztani azt, akire rábízzuk.

A kutya ugyanis egy idegen ember mellett másképpen is viselkedhet.

De ennek a kérdésnek az alapja továbbra is nálunk van:

először nekünk kell a lehető legjobban megismernünk a saját kutyánkat.

Tedd fel magadnak ezt az egy kérdést!

Nem azt:

„Jól viselkedik a kutyám?”

Hanem ezt:

„Minden helyzetben képes vagyok biztonságosan kezelni?”

Ha a válasz valamire az, hogy:

„Nem tudom.”

az nem kudarc.

Ha felismered, hogy valamiben még fejlődnötök kell, már megtetted az egyik legfontosabb lépést.

Mert a veszélyes mondat nem az, hogy:

„Ezt még nem tudom róla.”

Hanem az:

„Az én kutyám ilyet biztosan soha nem csinál.”

A kutyádat nem kell minden lehetséges helyzetben előre kiismerned.

De Gazdiként a te felelősséged, hogy megismerd, értsd, tanítsd, és olyan kontrollt alakíts ki vele, amellyel a lehető legtöbb helyzetet biztonságosan tudjátok kezelni.

A felelős kutyatartás veled kezdődik.

Ismerd meg. Értsd meg. És készüljetek fel együtt a való életre.