A „szeretem a kutyákat” nem volt elég – így lett a kutyázásból hivatás
Közel 40 éve vannak kutyáim.
Ha valaki húsz évvel ezelőtt megkérdezi tőlem, hogy értek-e a kutyákhoz, valószínűleg gondolkodás nélkül azt mondom: persze. Hiszen mindig volt kutyám. Szeretem őket, foglalkozom velük, nálunk családtagok.
Aztán 2016 februárjában megérkezett hozzánk Elza és testvére, Liza.
És nagyon gyorsan kiderült, hogy szeretni a kutyákat és érteni a kutyákhoz két különböző dolog.
Elza és Liza – amikor a szeretet már nem volt elég
A tudatos kutyázás útján több mint tíz éve, ideiglenes befogadóként indultam el.
Aztán jött Elza és Liza.
Finoman fogalmazva sem voltak egyszerű esetek. Akkoriban úgy gondolkodtam, ahogy szerintem nagyon sok kutyatulajdonos: szeretem a kutyákat, jót akarok nekik, majd megoldjuk.
Hát, nem ment ilyen egyszerűen. 🙂
Elza és Liza az addigi kutyás tudásomat alaposan próbára tették. Egyre világosabbá vált számomra, hogy bizonyos helyzeteket nem lehet pusztán szeretettel, jó szándékkal vagy megérzésekkel megoldani.
Meg kellett tanulnom érteni a viselkedésüket.
Miért csinálja?
Mit próbál közölni?
Mi váltja ki a viselkedést?
Mit erősítek meg én, akár teljesen akaratlanul?
És talán a legfontosabb kérdés:
Mit kell nekem, gazdiként másképp csinálnom?
Utólag visszanézve Elza volt az egyik legfontosabb tanárom.
2019-ben Elzával mentem kutyakiképző iskolába
2019-ben Elzával kezdtem meg a kutyakiképző tanfolyamot az OMSE Kutyaiskolában.
Ekkorra már nem az érdekelt, hogyan tudom rávenni a kutyát arra, hogy megcsináljon egy feladatot.
Sokkal inkább az, hogy mi történik a kutyában, mi történik a gazdiban, és mi történik kettejük között.
Ez a gondolkodás a mai napig meghatározza a Monty Kutyaiskola működését.
Nem hiszek abban, hogy létezik egyetlen módszer, amely minden kutyánál és minden gazdinál ugyanúgy működik.
Mert nincs két egyforma kutya.
És nincs két egyforma gazdi sem.
2020-ban megnyitottuk a Monty Állatpanziót
2020 augusztusában megnyitottuk a Monty Állatpanziót, majd 2021 februárjában megtartottam az első csoportos kutyaiskolai foglalkozásomat.
A panzió és a kutyanapközi egészen más oldalról is megmutatta a kutyák viselkedését.
Azóta közel 400 különböző kutya fordult meg nálunk a panzióban és a napköziben.
Ez azért különösen értékes tapasztalat számomra, mert itt nem egy 50 perces kutyaiskolai órán látom a kutyát.
Látom, hogyan érkezik meg gazdi nélkül egy új környezetbe. Hogyan illeszkedik be. Hogyan kommunikál más kutyákkal. Hogyan pihen. Hogyan reagál a változásra, a várakozásra, az izgalomra vagy éppen a frusztrációra.
És azt is látom, hogy ugyanaz a kutya egészen más viselkedést mutathat különböző helyzetekben, pl. a gazdival.
Ez a tapasztalat a kutyaiskolai munkámra is folyamatosan hatással van.
A kutyakiképzésben sincs olyan, hogy „készen vagyunk”
Ahogy a kutyáinktól tanulást várunk, szerintem kutyakiképzőként sem mondhatjuk egyszer csak azt, hogy most már mindent tudunk.
Ezért a saját képzésem is folyamatos.
2022-ben
- hoopers instruktor,
- rehabilitációs kutyakiképző,
- engedelmességi kutyakiképző képesítést szereztem.
2023-ban rehabilitációs tréner,
2024-ben habilitációs kutyakiképző,
2025-ben Nose Work bíró lettem, valamint elvégeztem a speciális igényű kutyák képzésével foglalkozó képzést.
A habilitációs kutyakiképző képzést két örökbefogadott, bull típusú kutyámmal, Elzával és Kyrával végeztem el. Számomra ennek különös jelentősége van, mert a bull típusú kutyákat még ma is rengeteg előítélet és indokolatlan fajtasztereotípia éri, holott viselkedésük nem a „fajtájukból”, hanem a nevelésükből, környezetükből és az emberi felelősségből fakad. Ez a tapasztalat még inkább megerősített abban, hogy a kutyákat nem címkék, hanem egyedi egyéniségek alapján kell megítélni.
Az a kutya, aki évekkel korábban megmutatta, mennyi mindent nem tudok még a kutyákról, később már mellettem dolgozott egy újabb szakmai képzés során.
Több mint 1500 foglalkozás – közel 1000 kutya és gazdi
Az elmúlt években több mint 1500 egyéni és csoportos foglalkozást tartottam, és közel 1000 kutya és gazdája fejlődését segítettem.
És ha ennyi különböző kutya–gazdi párossal dolgozol, egy dolgot biztosan megtanulsz:
nincs univerzális recept.
Van, amit az egyik kutya pillanatok alatt megért, a másiknak több idő kell.
Van gazdi, akinek a technikai rész okoz nehézséget, másnak a következetesség.
Van kutya, akinek több motivációra van szüksége, másnak éppen azt kell megtanulnia, hogyan tud megnyugodni.
Ezért nálunk a kutyakiképzés nem arról szól, hogy minden kutyára ugyanazt a módszert húzzuk rá.
A kutyát és a gazdit együtt kell nézni.
Nem elég a kutyát tanítani – a gazdit is tanítani kell
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit az elmúlt években megtanultam.
A kutya nem egyedül él.
Van mellette egy ember.
Ezért hiába tanítjuk meg a kutyát valamire, ha a gazdi nem érti, miért működik, amit csinál.
A Monty Kutyaiskolában ezért nem csak azt szeretném megmutatni, hogy:
„ezt csináld”.
Hanem azt is, hogy:
miért ezt csináld?
Mit kommunikál a kutyád?
Mikor kezd megváltozni a viselkedése?
Mikor kell közbelépned?
Mikor kell inkább teret adnod neki?
Mikor kérsz tőle túl sokat?
És honnan tudod, hogy az adott helyzetben valóban kontroll alatt van-e a kutyád?
Ez a szemlélet jelenik meg a Monty Kutyaiskola képzési rendszerében is, a kölyökovi, az Alap Kontroll, a Városi Kontroll, a LAVIGO és a különböző speciális képzések során.
Felelős állattartást nem lehet csak a kutyaiskolában tanítani
A munkám másik fontos része a szemléletformálás.
Két örökbefogadott kutyámmal és terápiás nyulainkkal közel 180 szemléletformáló előadást tartottunk, és ezeken keresztül több mint 4200 gyermekhez jutott el a felelős állattartás üzenete.
Ennek számomra különösen nagy jelentősége van.
Mert a felelős kutyatartást nem akkor kellene elkezdenünk tanulni, amikor már ott áll előttünk egy kezelhetetlen kutya.
Azt kellene megtanulnunk, mit jelent egy állatért valóban felelősséget vállalni.
Nemcsak szeretni.
Hanem megérteni a szükségleteit.
Időt fordítani rá.
Tanítani.
Biztonságot teremteni számára és a környezetének.
És felismerni azt is, ha nekünk kell változnunk.
A szeretet a kezdet, nem a teljes megoldás
Ha visszanézek arra az emberre, akihez 2016-ban megérkezett Elza és Liza, sok mindenben ugyanaz vagyok.
Még mindig szeretem a kutyákat.
Csak ma már tudom, hogy ez önmagában kevés.
Elza annak idején nagyon gyorsan lerombolta bennem a „szeretem a kutyákat, tehát értek hozzájuk” gondolatot.
És ezért ma már kifejezetten hálás vagyok neki.
Mert innen indult az az út, amely végül a kutyakiképzéshez, a rehabilitációhoz, a habilitációhoz, a Monty Állatpanzióhoz és a Monty Kutyaiskolához vezetett.
És talán ezért foglalja össze legjobban a szakmai szemléletemet egyetlen gondolat:
A kutyák szeretete a kezdet. A felelős kutyatartáshoz azonban szeretet mellett tudásra, következetességre, megértésre és folyamatos tanulásra is szükség van.
