🐾 Kutyás világ – együtt vagy egymás ellen?

A kutyás világ csodálatos közeg – elkötelezett emberek, szakmai szenvedély, elhivatottság, és a középpontban mindig a kutya. Mégis, ahogy más szakmákban, itt is jelen van egy kevésbé szívderítő jelenség: a sárdobálás, a folyamatos ítélkezés és a “ki csinálja jobban” versengés.

Miért foglalkozunk másokkal… ahelyett, hogy a saját utunkat járnánk?

Ahelyett, hogy a saját fejlődésünkre koncentrálnánk, sokan inkább azt figyelik, hogy mások mit csinálnak – vagy mit nem. Ki hogyan oktat, kinek milyen módszere van, milyen címet használ, hol tart képzést. Ez a hozzáállás nem csak a szakmai közösséget rombolja, hanem elveszi az időt attól, amit igazán fontos lenne: a kutyákért való munkától.

Igen, vannak “szakmaiatlan szakemberek”

Ez nem titok. A kutyás szakmában – ahogyan az orvoslásban, az oktatásban, vagy bárhol máshol – előfordulnak olyanok, akik kevés tudással, de annál nagyobb magabiztossággal dolgoznak. Ez valódi veszélyt is jelenthet, hiszen a kutyák és gazdáik biztonságáról, fejlődéséről van szó.

…de vannak, akik a szívüket-lelküket beleteszik

Szerencsére sok olyan szakember is van, aki alázattal, tisztelettel és valódi elhivatottsággal dolgozik. Ők azok, akik folyamatosan képzik magukat, tanulnak másoktól, kérdeznek, fejlődnek. Nem azért, mert kötelező, hanem mert számukra ez nem csak munka – ez hivatás.

A generációs különbségek: gát vagy lehetőség?

A szakma “nagy öregjei” évtizedek tapasztalatát hordozzák. Ők már akkor is oktattak, amikor még nem volt YouTube, okostelefon, vagy Instagram. Tudásuk érték, amit nem szabadna figyelmen kívül hagyni.

De az új generáció is fontos. Lehet, hogy még nincs mögöttük 30 év, de lehet bennük lelkesedés, friss szemlélet, nyitottság, új módszerek iránti kíváncsiság. Ők azok, akik tanulni akarnak – ha hagyják nekik.

Alázat és elfogadás: ez vezet előre

A fiataloknak nem kell feltétlenül ugyanúgy gondolkodniuk, mint azoknak, akik már sok éve a pályán vannak – de tanulniuk kell tőlük. És a tapasztalt szakembereknek sem kell mindent feladniuk, amit eddig képviseltek – de érdemes nyitottnak lenniük az új irányokra.

A kutyák érdekében dolgozunk – nem ellenük, és nem egymás ellen. A kutyák nem kérnek diplomát, sem oklevelet – csak értenünk kell őket, szeretnünk és jól bánni velük.

Zárszó

Ahelyett, hogy egymásra mutogatnánk, próbáljunk meg inkább együttműködni. Mindenkinek van hová fejlődnie. És ha valamit megtanítanak nekünk a kutyák, az pont ez: nem a versengés visz előre, hanem a kapcsolódás.